2013. évi Paeonia kínálatunk:

ITOH PAEONIÁK:

(INTERSECTIONALIS HIBRIDEK)

'Bartzella' (saját fotó)

'Julia Rose' (saját fotó)

'Morning Lilac' (saját fotó)

'Singing in the Rain'® (saját fotó)

Rendhagyó peónia hibridek


"Az évelô peóniák már többszáz éve meghódították az európai kerteket és
kertészeket. Az eltérô virágzási idô és a vélt távoli rokonság folytán
eszükbe sem jutott, hogy keresztezzék ôket a fás peóniákkal, pedig a
sárga színt nagyon hiányolták a kerti fajtákban.
Toichi Itoh, japán faiskolás 1948-ban azonban sikerrel keresztezte a
Paeonia x lemoinei hibrid fás peóniát, a P. lactiflora Kakoden, fehér
virágú fajtával. Az utóbbi volt az anyanövény. Kilenc az eredeti 36
magoncból örökölte a fás peónia tulajdonságokat, ezek lettek az
eredeti Itoh hibridek, a többi az anyanövényre hasonlított. Itoh
1956-ban meghalt, mielôtt a magoncai virágoztak.A felfedezése
elveszett volna, ha Louis Smirnow, egy amerikai kertész nem szerzi meg
a szaporítási engedélyt a japán özvegytôl. Itoh négy hibridjét az
1960-as évek végén Yellow Crown, Yellow Dream, Yellow Emperor és
Yellow Heaven néven kezdte forgalomba hozni; melyek rövidesen
nagyon népszerûek lettek az USA-ban. Megalakult az American Peony
Society (APS) és az Itoh hibridek versengésre késztették a
nemesítôket, létrehozták az interszekcionális peóniák egyre bôvülô
csoportját, a Moutan (fás peóniák) és Paeon (évelô bazsarózsák)
szekciójának újabb keresztezéseivel. A hibridek egyesítették az évelôk
nagy színgazdagságát a fás fajok virágainak sötét lepelfoltjaival. A
hibridek rendkívüli életerôvel rendelkeznek és ellenállnak a
szürkepenésznek (Botrytis paeoniae), ami a csapadékos éghajlaton
nagyon megtizedeli a peóniákat. Külsôre inkább a fás peóniára
hasonlítanak, ôsszel azonban a hajtásaik elhalnak, a tövek
visszahúzódnak a talajba. Feálló hajtásaik 90 cm magasak és rajtuk 20 cm
átmérôjû egyszerû, féltelt és telt virágok nyílnak egyesével. A Garden
Treasure (P. lactiflora Carr East és a P. x lemoinei Alice Harding
magonca) Don Hollingsworth (Missouri) hibridje 1984-ben aranyérmet
nyert. Roger Anderson Bartzella fajtája (teltvirágú fehér P.
lactiflora és a P. x lemoinei Golden Era magonca,1986) olyan sikeres
lett , hogy a kilencvenes évek végén 1 000 dollárt adtak a
szaporulatáért. Mindkét újdonság sárga virágú a Bartzella kissé
teltebb, mint a Garden Treasure. Fejlett töveik évente több, mint 50
virágot nyitnak késô tavasszal, és nyár elején. Az elsô peóniák,
amelyek másodvirágzásra is képesek, ha a töveket az elnyílás után
azonnal visszavágják.
A mikroszaporításuk lehetséges, de a kis
növénykék közül sokat elpusztítanak a kórokozó gombák a kiültetés
után. Pedig a tôosztással szaporított peóniák ára elég borsos. Az
interszekcionális hibridek már több színben kaphatók,
virágaik a fás peóniákéra hasonlítnak, de évelôként fejlôdnek és jó
télállóak. 2004-ben egy kanadai cég megoldotta az újdonságok mikroszaporítását. A növények ugyan sokkal kisebbek, mint a
tôosztottak, de két-három éves korukban virágzóképesek."

/Bodor János cikke nyomán/

Növényeink mikroszaporításból származnak, 2007-ben adaptáltuk a steril agar-agarban érkezett töveket. 2010-ben várható elsõ virágzásuk, jelenleg 7,5 literes konténerben várják a jobb idõt.

(Csemõ, 2010. március 07.)

Az alábbi képen egy tipikus intersectionalis (ITOH) Paeonia bokor teljes virágzásban:

 

>>>vissza a nyitóoldalra<<<